A politikai egyetértés széthullása a klímaváltozás ügyében
Hat évvel ezelőtt az Egyesült Királyság történelmet írt, amikor elsőként vállalta, hogy 2050-re nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást ér el. Az akkori politikai légkörben a képviselők között szinte egyetértés volt, a javaslatot szavazás nélkül, csupán egy bólintással fogadták el. Ma azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. A Westminsterben tapasztalható konszenzus megbomlott, és a nettó nulla elérése egyre inkább politikai megosztottságot generál. A Munkáspárt magáénak vallja a 2030-as tiszta energia célt, míg a Zöldek és a Liberális Demokraták sürgetik a gyorsabb cselekvést, míg a Konzervatívok visszafogják politikájukat. Megjelent egy új politikai erő is, a Reform UK, amely nyíltan megkérdőjelezi a nettó nulla szükségességét. Tony Blair, a volt munkáspárti miniszterelnök is kifejezte, hogy a globális klímaváltozással kapcsolatos megközelítések nem működnek, bár később pontosította, hogy intézete támogatja a kormány céljait.
De mi is történt azóta? 2019-ben, amikor a nettó nulla kibocsátási célt kitűzték, az emberek körében széleskörű aggodalom övezte a klímaváltozást. Ezrek vonultak fel az Extinction Rebellion demonstrációin, és Greta Thunberg, a fiatal aktivista, olyan nagy hatással bírt, hogy meghívták a parlamentbe, hogy beszéljen a képviselők előtt. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak vagy a nettó nulla támogatottsága nem csökkent jelentősen, még ha a tömegek nem is vonulnak az utcára. A diskurzus azonban megváltozott, mivel a megélhetési költségek emelkedése és az ukrajnai háború hatására az emberek egyre inkább a kérdés pénzügyi vonatkozásaira és a nemzet biztonságára összpontosítanak. A vita egyre polarizáltabbá vált a bal és jobb oldal között: míg a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói számára a klímaváltozás a legfontosabb három kérdés között szerepel, a Reform UK szavazói egyre inkább ellenzik a nettó nulla célt, de motivációjuk is alacsonyabb: a Tryl kutatása szerint a Nigel Farage pártját választók mindössze 10%-a szavazott a nettó nulla miatt.
A politikai elit szintjén a konszenzus megbomlása sokkal mélyebb, mint a közvéleményben. A Reform UK politikai napirendre emelte a „nettó ostobaság nulla” kampányt, amely a párt egyik fő kérdésévé vált. Richard Tice, a párt helyettes vezetője elmondta, hogy a legutóbbi választásokon elért sikereik azt mutatják, hogy a költségek emelkedése a klímaváltozással kapcsolatos párbeszéd középpontjába került. A Zöld Párt angliai és walesi társelnöke, Adrian Ramsay számára a konszenzus megbomlása aggasztó, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte az embereknek érezniük kell, hogy részesei a klímaküzdelemnek, és létezik egy „értelmes klíma többség” a parlamentben, amelynek feladata a megfelelő politikák kialakítása.
Néhányan úgy vélik, hogy az Egyesült Királyság a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket illetően egyre inkább importálja az amerikai partizán politikát. Pippa Heylings, a Liberális Demokraták nettó nulla ügyvivője szerint a visszavágás részben a „nagy olaj- és gázcégek” által generált nyomás miatt történik, akik, mint mondja, bátorítást nyertek Donald Trump idején. A legmarkánsabb politikai váltás a Konzervatív Pártnál tapasztalható, amely a 2050-es céltól való eltávolodás mellett döntött, miközben korábban Boris Johnson zöld céljait támogatta. Kemi Badenoch, a párt képviselője „lehetetlennek” nevezte a 2050-es terveket, és arra figyelmeztetett, hogy Keir Starmernek el kellene vetnie a „költségvetést tönkretevő” elképzeléseket.
A Munkáspárton belül is vannak, akik figyelmeztetnek arra, hogy a nettó nulla támogatása feltételes. Néhány szakszervezet egyre hangosabbá válik a zöld energia átállásához kapcsolódó munkahelyek védelme érdekében. A Munkáspárt tisztségviselői biztosítják, hogy elkötelezettek a 2030-as tiszta energia cél mellett, ugyanakkor a célok gyengítése is rendszeresen felmerül. A parlamenti források szerint a párt ragaszkodik a célokhoz, mivel ezek elengedhetetlenek a külföldi befektetések bizalmának fenntartásához. John McTernan, a volt munkáspárti tanácsadó szerint a tiszta energia iránti elkötelezettség kulcsfontosságú a kormány politikai túléléséhez a következő választások után. A politikai tőke és a gazdasági remények miatt a zöld célok visszafogása komoly veszélyekkel járhat.
Ezeket is érdemes megnézni
Mi az a hibakeresés és miért van szükség rá?
Gyurcsány távozása és a baloldal jövője: új irányok és kihívások
