Szén-dioxid eltávolító projekt indul az Egyesült Királyságban
Egy úttörő projekt indult el Anglia déli partvidékén, amely a tengervíz szén-dioxid-tartalmának csökkentésére összpontosít. A SeaCURE névre keresztelt kis léptékű kísérleti programot az Egyesült Királyság kormánya finanszírozza, amely része a klímaváltozás elleni technológiák keresésének. A klímakutatók széles körben egyetértenek abban, hogy a legfontosabb feladat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése, amely a globális felmelegedés fő oka. Ugyanakkor sok tudós úgy véli, hogy a megoldás részeként szükséges lesz a már kibocsátott gázok egy részének megkötése is.
Ezeket a projekteket, amelyeket szén-dioxid-eltávolítási technológiáknak neveznek, általában vagy a kibocsátás forrásánál, vagy a levegőből való eltávolításra összpontosítanak. A SeaCURE különlegessége abban rejlik, hogy azt vizsgálja, vajon hatékonyabb lenne-e a bolygó felmelegedését okozó szén-dioxidot a tengerből eltávolítani, mivel a vízben sokkal nagyobb koncentrációban található, mint a levegőben. A projekt bejáratához a Weymouth Sealife Centre mögött, egy tábla mellett kell elhaladni, amely figyelmezteti az arra járókat: „Óvatosan: Murénák haraphatnak”. Ennek a forradalmi projektnek éppen itt van helye, ahol egy cső kanyarog a köves tengerpart alatt, és a La Manche csatornába vezet, magával hozva a tengervizet, majd a partra érve, megkezdi a szén-dioxid eltávolítását.
A SeaCURE célja, hogy feltérképezze, vajon a szén eltávolítása a vízből költséghatékony módja lehet-e a légkörben található klímaváltozást okozó gáz, a CO2 csökkentésének. A projekt során a tengervizet feldolgozzák, hogy eltávolítsák a szén-dioxidot, mielőtt azt visszapumpálnák a tengerbe, ahol a víz újra elnyeli a CO2-t. A Plymouthi Tengerészeti Laboratórium professzora, Tom Bell vezette körbe az első tévériportereket a projekt területén. Elmondta, hogy a folyamat azzal kezdődik, hogy a tengervizet savasabbá teszik, ezáltal a vízben oldott szén-dioxid gázzá alakul, és a légkörbe távozik. Bell professzor bemutatta a „tengervíz-eltávolítót”, amely egy nagy rozsdamentes acél tartály, amely maximalizálja az érintkezést a savas tengervíz és a levegő között.
A folyamat során a keletkező CO2-t elszívják és koncentrálják, hogy később tárolni lehessen. A savas vízhez aztán lúgot adnak hozzá, hogy semlegesítsék az előzőleg hozzáadott savat, majd a víz visszapumpálásra kerül a tengerbe. Miután visszatér a tengerbe, azonnal elkezdi újra elnyelni a légkörből származó CO2-t, így hozzájárulva a szén-dioxid szintjének csökkentéséhez. Jelenleg a kísérleti projekt által eltávolított CO2 mennyisége csekély, évente legfeljebb 100 tonna, ami kevesebb, mint amennyit egy kereskedelmi repülőgép kibocsát az Atlanti-óceánon való átrepülés során. Azonban a világ óceánjainak méreteit figyelembe véve, a SeaCURE mögött állók szerint a projektben rejlő potenciál óriási.
A SeaCURE pályázatában a brit kormánynak azt állították, hogy a technológia hatalmas méretre bővíthető, és évente 14 milliárd tonna CO2 eltávolítására lenne képes, ha a világ tengervizének 1%-át feldolgoznák. Ennek megvalósításához azonban a teljes karboneltávolító folyamatot megújuló energiaforrásokkal kellene működtetni, valószínűleg úszó napelemek segítségével a tengeren. Dr. Oliver Geden, az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Testület tagja, aki a szén-dioxid-eltávolítás szakértője, hangsúlyozta, hogy a szén eltávolítása elengedhetetlen a nettó nulla kibocsátás eléréséhez, amely szükséges a további felmelegedés megállításához.
A SeaCURE projekt 3 millió font támogatást kapott a kormánytól, és az Egyesült Királyságban 15 hasonló kísérleti projekt között van, amelyek célja a szén-dioxid kibocsátásának megkötése és tárolása. Az energiaügyi miniszter, Kerry McCarthy is kiemelte, hogy a légkörből a szén-dioxid eltávolítása alapvető ahhoz, hogy elérjük a nettó nulla kibocsátást. Az innovatív projektek, mint például a SeaCURE, fontos szerepet játszanak a zöld technológiák kifejlesztésében, amelyek szükségesek a célok eléréséhez, miközben a szakmai munkahelyek létrehozását és a gazdasági növekedést is támogatják.
A projekt kapcsán felmerül az is, hogy mi történik, ha nagy mennyiségű alacsony szén-dioxid-tartalmú víz kerül a tengerbe, és ez hogyan befolyásolja a tengeri élővilágot. Weymouthban azonban a víz olyan kis mennyiségben távozik a csőből, hogy valószínűleg nem gyakorol jelentős hatást. Guy Hooper, az Exeteri Egyetem PhD-hallgatója a projekt lehetséges hatásait kutatja, és laboratóriumi körülmények között teszteli a tengeri élőlények reakcióját az alacsony szén-dioxid-tartalmú vízre. Korai jelek mutatják, hogy a víz mennyiségének drasztikus növelése hatással lehet a környezetre, de Hooper azt is hangsúlyozta, hogy megfelelő előkészítéssel ez a hatás mérsékelhető lehet.
Ezeket is érdemes megnézni
A Just Stop Oil mozgalom eltűnésre kényszerült, most még titkosabb módszerekkel folytatja harcát
Három tanulság Putyin Vörös téri parádéjából
