Dínótemető rejtélyének megfejtése a Halál Folyójánál

Alberta zöldellő erdőségei alatt egy hatalmas tömegsír rejtőzik, amelyben ezernyi dinoszaurusz nyugszik. Ezek az állatok egy szörnyű katasztrófa következtében, egyetlen pillanat alatt vesztették életüket. Most egy paleontológusokból álló csapat érkezett a Pipestone Creekhez, amelyet találóan „Halál folyójának” neveznek, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek a dinoszauruszok? Az itt végzett kutatás a nehéz kalapács csapásaival kezdődik, hiszen brutális erő szükséges ahhoz, hogy feltörjék a vastag kőréteget, amely a professzor, Emily Bamforth által „paleogoldnak” nevezett kincset takarja. Ahogy a csapat elkezdi a finomabb munkát, a rétegek eltávolítását, fokozatosan feltárulnak a fosszilis csontok. „Ez a nagy csontdarab, amit ott látunk, valószínűleg egy csípő része” – mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyel, hogy észrevegye a közeli medvéket. „Itt pedig sok hosszú, vékony csont található, ezek mind bordák. Ez pedig egy érdekes darab – a lábujj csontjának egy része. Ezen a helyen viszont fogalmunk sincs, mi lehet – ez a Pipestone Creek rejtélyének nagyszerű példája.”

A BBC News azért érkezett a Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek a prehisztorikus temetőnek a hatalmas méretének, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A területről eddig több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és folyamatosan új felfedezések születnek. A csontok mind a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartoznak. Ez a faj és Bamforth professzor ásatása egy új, mérföldkőnek számító BBC sorozatban is szerepel, amely a „Walking With Dinosaurs” címet viseli. A sorozat vizuális effektekkel és tudománnyal kelti életre ezt a prehisztorikus világot. Ezek az állatok, amelyek a késő kréta időszakban éltek, a Triceratops rokonaiként ismertek. Kb. öt méter hosszúak és két tonnásak voltak, négy lábbal rendelkeztek, nagy fejüket pedig jellegzetes csontfrill díszítette, amelyen három szarv is található. Az orrukon egy nagy kiemelkedés, az úgynevezett „bump” volt a meghatározó jellemzőjük.

Az ásatási szezon éppen csak elkezdődött, és minden évben őszig tart. Az a kis földterület, ahol a csapat dolgozik, rendkívül sűrűn tele van fosszíliákkal; Bamforth professzor becslése szerint akár 300 csont is található egy négyzetméteren. Eddig a csapat egy teniszpályányi területet ásott ki, de a csontok ágyazata egy kilométer hosszan húzódik a domboldalon. „Ez a sűrűség tekintetében lenyűgöző” – mondja. „Úgy hisszük, hogy Észak-Amerika legnagyobb csontágyának egyike.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok hatalmas csordákban vándoroltak, több száz mérföldet dél felől északra, ahol a nyári időszakot töltötték. A terület, amely ma már sokkal hűvösebb éghajlatú, egykor gazdag növényzettel borított volt, elegendő táplálékot biztosítva a növényevő állatok hatalmas csoportja számára.

Ez a terület nemcsak a Pachyrhinosaurus otthona volt. Még nagyobb dinoszauruszok is jártak ezen a vidéken, és tanulmányozásuk elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük ezt az ősi ökoszisztémát. Két órás autóútra a Pipestone Creek-től a Deadfall Hills található. Az oda vezető út sűrű erdőkön keresztül vezet, ahol át kell kelni egy gyors folyású folyón, és csúszós köveken kell mászni. Itt nem szükséges ásni; a hatalmas csontok a part mentén hevernek, a víz kimosta őket a sziklákból, és csak arra várnak, hogy összegyűjtsék őket. Gyorsan felfedeznek egy hatalmas csigolyát, valamint bordákat és fogakat, amelyek a sárban hevernek. Jackson Sweder paleontológus különösen érdeklődik egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darab iránt. „Amit itt találunk, az leginkább egy kacsacsőrű dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsonk, akkor ez egy hatalmas dinoszaurusz – valószínűleg 10 méteres” – mondja.

Az Edmontosaurus, amely szintén növényevő, hasonlóan járta a foresteket, mint a Pachyrhinosaurus, és segít a paleontológusoknak, hogy egy képet alkothassanak erről az ősi tájról. Sweder a közeli Grande Prairie városában található Philip J. Currie Dinoszaurusz Múzeum gyűjteményének vezetője, ahol a két óriás csontjait tisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyáján dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú, és „Nagy Sam”-nak nevezték el. Mutat a frill tetején lévő három szarv helyére, de a középső hiányzik. „Minden olyan koponya, amely viszonylag épen megmaradt, rendelkezik egy tüskével ezen a helyen” – mondja. „De ennek a kis unikornis tüskéje úgy tűnik, hogy hiányzik.”

Az évek során, amiket a csodálatos helyszínen töltöttek, a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött. A labor felszíne tele van fosszíliákkal; a Pachyrhinosaurus minden korosztályának csontja megtalálható, fiatal és öreg egyaránt. Az, hogy ennyi állat anyagából dolgoznak, lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet tudjanak meg a dinoszauruszok biológiájáról, és válaszokat találjanak arra, hogyan növekedett a faj és miként alakult a közösség. Emellett az egyéni eltéréseket is vizsgálhatják, hogy lássák, hogyan tűnhetett ki egy Pachyrhinosaurus a tömegből – ahogyan az „Nagy Sam” esetében is történhetett a hiányzó tüske miatt.

Mindezek a részletes kutatások, a múzeumban és a két helyszínen, segítenek a csapatnak válaszolni a létfontosságú kérdésre: hogyan haltak meg ennyi állat egyszerre a Pipestone Creeknél? „Úgy hisszük, hogy ez egy szezonális migrációban lévő csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, ami gyakorlatilag kiirtotta, ha nem is az egész csordát, de annak jelentős részét” – mondja Bamforth professzor. Minden jel arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámáradás volt – talán egy hegyvidéki vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, fákat tépve ki a gyökereikből és köveket elmozdítva. Bamforth professzor elmondja, hogy a Pachyrhinosaurusoknak nem lett volna esélyük. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a hatalmas számuk miatt,

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o