Az emberek, akik szerint az AI tudatára ébredhet

Belépve a kutatási projekt helyszínére, egyfajta izgalom és félelem járja át a testemet. A következő néhány percben stroboszkópos fények és zene fog körülvenni, miközben a kutatók a tudatosságunk természetét próbálják feltérképezni. Az élmény emlékeztet egy tudományos-fantasztikus film, a Blade Runner tesztjére, amely az emberek és a mesterséges lények közötti különbséget hivatott megállapítani. Vajon én is egy jövőbeli robot vagyok, és ezt nem tudom? Át fogom tudni lépni ezt a próbát? A kutatók nyugtatnak, hogy ez az kísérlet nem erről szól. A „Dreamachine” néven emlegetett eszköz célja, hogy tanulmányozza, hogyan teremtjük meg a tudatos élményeinket. Ahogy a stroboszkópos fények felvillannak, még csukott szemmel is látom, hogy kavarognak a geometriai minták: mintha egy kaleidoszkópba ugrottam volna, ahol folyamatosan változó háromszögek, ötszögek és nyolcszögek táncolnak előttem. A színek élénkek, intenzívek és állandóan változnak: rózsaszínek, magenták és türkizkék árnyalatok ragyognak, mint a neonfények. A „Dreamachine” a Sussexi Egyetem Tudatosságtudományi Központjában található, és csak egyike a világ számos új kutatási projektjének, amelyek az emberi tudatosságot vizsgálják. Ez a tudatosság az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy tudatában legyünk önmagunknak, gondolkodjunk, érezzünk, és független döntéseket hozzunk a világunkkal kapcsolatban.

A tudatosság természetének megértésével a kutatók azt remélik, hogy jobban megérthetik, mi zajlik a mesterséges intelligencia szilícium agyaiban. Néhányan úgy vélik, hogy az AI rendszerek hamarosan önállóan tudatossá válhatnak, ha már nem tették meg ezt. De mit is jelent valójában a tudatosság, és mennyire közel van az AI ahhoz, hogy elérje ezt? Felmerül a kérdés, hogy a mesterséges intelligencia tudatosságának lehetősége alapvetően megváltoztathatja-e az embereket az elkövetkező évtizedekben. A gépek saját tudatával kapcsolatos elképzeléseket már régóta kutatják a tudományos-fantasztikus irodalomban. Az AI-val kapcsolatos aggodalmak közel egy évszázadra nyúlnak vissza, például a Metropolis című filmben, ahol egy robot egy igazi nőt utánoz. A tudatossá vált gépekkel kapcsolatos félelmeket a 2001: Űrodüsszeia című film is bemutatja, amikor a HAL 9000 számítógép megtámadja az űrhajósokat. A legújabb Mission Impossible filmben pedig a világot egy hatalmas lázadó AI fenyegeti, akit egy szereplő „ön-tudatos, ön-magát tanuló, igazságot faló digitális parazitának” nevez.

Az utóbbi időben azonban a valóságban is gyorsan változik a gépi tudatossággal kapcsolatos gondolkodás. A hirtelen változást a nagy nyelvi modellek (LLM) sikeressége váltotta ki, amelyek elérhetők a telefonos alkalmazásokon, mint például a Gemini és a Chat GPT. A legújabb generációs LLM-ek képesek életszerű, szabadon folyó beszélgetéseket folytatni, ami még a tervezőiket és a szakterület vezető szakértőit is meglepte. Néhány gondolkodó között egyre inkább elterjedt a nézet, hogy ahogy az AI egyre intelligensebbé válik, a gépekben egyszer csak felgyulladnak a fények, és tudatossá válnak. Mások, mint Anil Seth professzor, aki a Sussexi Egyetem csapatát vezeti, ezzel ellentmondanak, és a nézetet „vak optimizmusnak” titulálják, amely a humán kiválóságból fakad. Seth professzor szerint a tudatosságot az intelligenciával és a nyelvvel társítjuk, mert ezek az emberekben összekapcsolódnak, de ez nem feltétlenül igaz más lényekre, például az állatokra.

De akkor mi is valójában a tudatosság? A rövid válasz az, hogy senki sem tudja. Ezt jól tükrözi a Sussexi Egyetem kutatócsapatának jókedvű, de élénk vitái, akik megpróbálják megválaszolni a tudomány és a filozófia egyik legnagyobb kérdését. A tudatosság kutatási központban sok eltérő nézet létezik, de a tudósok egyesítik módszereiket: a nagy problémát kisebb részekre bontják, számos kutatási projekt keretében, így a Dreamachine is. Ahogy a 19. században a „élet szikrája” keresését feladták a mozdulatlan tárgyak életre keltésére, úgy a Sussexi csapat is hasonló megközelítést alkalmaz a tudatosság terén. Céljuk, hogy azonosítsák az agyi aktivitás mintáit, amelyek magyarázzák a tudatos élmények különböző tulajdonságait, mint például az elektromos jelek vagy a vérellátás változásait.

Seth professzor, aki a tudatosságról szóló „Being You” című könyv szerzője, aggódik amiatt, hogy rohamtempóban haladunk egy olyan társadalom felé, amelyet a technológiai változások gyorsasága alakít, anélkül, hogy elegendő tudással rendelkeznénk a tudományról, vagy gondolkodnánk a következményein. Szerinte nem késő még, hogy döntéseket hozzunk arról, mit szeretnénk. A technológiai szektorban azonban vannak, akik már most is úgy vélik, hogy az AI rendszerek tudatosak, és ennek megfelelően kellene bánnunk velük. 2022-ben Blake Lemoine szoftvermérnököt felfüggesztették, miután azt állította, hogy az AI chatbotegek képesek érzéseket átélni, és potenciálisan szenvedni. 2024 novemberében Kyle Fish, az Anthropic AI jótékonysági tisztviselője, egy jelentést írt arról, hogy az AI tudatossága reális lehetőség a közeljövőben. Fish a New York Timesnak elmondta, hogy szerinte 15% esély van arra, hogy a chatbotegek már tudatosak, mivel senki, még a fejlesztők sem tudják pontosan, hogyan működnek ezek a rendszerek.

A helyzet aggasztó, mondja Murray Shanahan professzor, a Google DeepMind fő tudósa. Szerinte fontos, hogy a technológiai cégek megfelelően megértsék az általuk épített rendszereket, és a kutatók sürgősen dolgoznak ennek érdekében. Az átfogó nézet a technológiai szektorban az, hogy az LLM-ek jelenleg nem tudatosak, ahogy mi tapasztaljuk a világot, és valószínűleg semmilyen módon. Ugyanakkor ezt a nézetet a Carnegie Mellon Egyetem professzorai, Lenore és Manuel Blum vitatják, akik úgy vélik, hogy ez hamarosan megváltozhat, ahogy az AI rendszerek több valós érzékszervi bemenetet kapnak a világból, például látást és tapintást. A Brainish nevű számítógépes modellt fejlesztenek, amely lehetővé teszi az érzékszervi adatok feldolgozását, próbálva lemásolni az agyban zajló folyamatokat. ”

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3700zljjo